Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A sárkány és az ember

 

A sárkány és az ember

 

 

 

 

 

 

 

 

A Sárkány (Draconis drago) legeslegnagyobb ellensége mi vagyunk, az Ember (Homo sapiens sapiens). Nem elég, hogy a sárkányoknak sok bajjal kell megküzdeniük, mellyekkel mi soha nem tudnánk (sárkányhímlő, Ichneumon), de még  mi is belezavarunk. Évszázadokkal ezelőtt - a középkorban - néhány embertől ha megkérdezték mi a munkája, azt válaszolták, hogy sárkányölő.

 

 

De vannak olyan emberek is, akik nagy becsben tartják a sárkányokat. Akik egész életükben a sárkányok titokzatos és rejtélyes életének megfejtéseivel bajlódnak, azokat sárkánytudósoknak, vagy sárkányológusnak hívjuk. Ők nagy boldogsággal tekintenek fel ezekre a nagy mesés és fenséges lényekre, s szószerint csatákat vívnak a sárkáynok életben maradásáért. Van egy középkori történet, melyet egy barlangban találtak, Angliában, a Loch Ness mellett. A történetet szószerint másoltam be ide:

 

 

S egen! Újra bént vagyok! Megint sarkanytudós lettem! Ma reggel, hét kerek órákor jön felém egy mogorva uriember, aki aszonnnya: ,,Öreg! Jöjjön! Újra bent van a ligánkban. Szükségünk van magára, mert nagy csata lesz. Nagy-nagy csata. A Loch Ness-nél.". Eztán hazmentén újra megjelen, majd azt mondja, rögtön kövessen. Elvezet a nagy tóhoz, majd egy táborhoz vezet, ahol sok-sok sárkánytudós vót. A csatára készűtek. Én meg aztán felvettem egy éles kis kardot, majd valaki azt kiáltja: ,,Támadnak! Táamdnak az orrvadászok!". Nem tudtam páncélt rakni rám, ezért csak egy kis páncélinget próbáltam felhúzni. Miko ezzel is megvoltam, én is támadtam. Dúva háború volt, az egy szent. És ekkor valaki bottal fejbe vág. Fődre esek, majd felállok. Futok, futok, eztán bemegyek egy barlangba. Büdös halakon éltem, és forrásvizen. Nagyon elszontyolódtam. Itt étem húsz évig, majd hazajöttem, s senki se hitt nekem. Elfelejtettek.

 

 

Láthatjuk, hogy nagy harcok dúltak a sárkánytudósok és az orrvadászok között, a sárkányölők között. Voltak még más háborúk is. Találtak még egy kis papírlapot ám ez régebbi volt, 1232-ben, február 23-án. Az írás szószerint:

 

 

 

Húh! Nagyon kozkázatos vót, de kineveztek hadnagynak a háborúba. Hónap lesz a nagynap. Este puha ágyban aludtam, pihe párnával, de sehogysem tudtam felébredni, pedig oylan szörnyű vót az az álom... na, reggel ettünk, délben megint ettünk, aztán délután négy órakor támadnak ránk azok a kis szemét sárkánybonyológusok... vagy mi a fene. Harcoltam, soknak elvágtam a torkát! Haha! De aztán még több jött. Hogy a fene rúgna beléjük, na!!! És ekkor valaki megvágja a lábam, a földre lök. Látom az alamuszi pofáját. Bajusz, ronda szem... Azt monnya: Most meg vagy Boa! Úgy is nyerünk. Erre én meg kihúztam a kezébő a kardot, majd leszúrom. És ekkor láttam, ahogy kiesik a zsebéből egy jegyzetfüzet. Megnéztem, majd próbáltam elolvasni, de én nem tudok olvasni. Valami rajzok is voltak, sárkányokrol. Kinyilazva az a nagy izmos, talpas lábuk, meg minden porcikájuk, s irt mindegyikhez ez a tökkelütött lészen! Lehet tényleg olyan őrult, aki ennek szenteli az életét???

 

 

 

Ez is furcsa tény. Ez a Boa nevű ember, ahogy a nevéből kiderül, nagyon nem hitt a sárkányokban, s nem szánta meg azokat az embereket akik tudományos dolgokkal akarják megfejteni a sárkányok titokzatos életének minden egyes rejtélyét. Mikor először bemutatták a kacsacsőrű emlőst, akkor a tudósok csak azt hitték, hogy a bemutatott egyed csak hamisítvány, de mikor nem döglött, hanem élő, s a leghangosabban kétkedők is megváltoztatták a véleményüket. Mikor az okapit mutatták be, akkor is mindenki lefitymálta, de később mindenki csodálta a furcsa zebra, zsiráf és tehén keverékét. De a sárkányoknak senki se szenteli meg a figyelmet! Azt mondják, akkor legalább egy csontot mutassunk, de a sárkánytudósok balszerencséjére a sárkánycsontok két hét alatt lebomlanak. Még azért is nem hiszik el a sárkányok létét, mert nem létezhet olyan lény, melynek hat végtagja van. És igen, pont ezért figyelemre méltó és csodálatos lény a sárkány! Hiszen hogy elehetséges az, hogy egy emlős, ami kétéltű, tojást rakik bunádával van ellátva, de mégiscsak emlős? Akkor a sárkány is lehetséges, nemdebár?

 

 

Sokak szólítják úgy, hogy állatok. Ez 50%-ban igaz, de 50%-ban pedig nem. Úgy állatok, hogy vadak, nehezen szelidíthetőek, és állatok módjára viselkednek. Ámde beszélnek, írnak, gondolkodnak (majdenm oly okosan, mint mi, az emberek) és még ki tudja milyen csodálatos dolgokat tudnak csinálni még!*

 

 

Nyilván, a sárkánytudósok szerint nem állatok, nem bestiák, hanem fenséges élőlények, az embereknél is dicsőbbek. De (sajnos) a sárkányölők, vagy sárkányvadászok szerint vadállatok, szelidíthetetlen dögök... és még kitudja milyen szavakkal fejezik ki a sárkányokat.

 

 

Egy sárkányölő, aki ebben a csatában részt vett, rajzolt egy karikatúrát Vörös Smaugról, az egyik sárkánykirályról: