Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sárkánykirályok legendája

 

Amikor Kínába utaztam, hogy megkeressem Hong Vej ősi és elrejtett templomát a magas hegyek ölelésében, útitársam, Ta kisasszony sárkánylegendákkal szórakoztatott. Úgy tűnik, hogy Kínában – mint a világ sok más táján – a sárkányok olyan sikeresen kerülték a találkozást az emberekkel, hogy szerencséjükre pusztán misztikus lényeknek tartják őket. Ta kisasszony egyik legendája arról szól, hogyan alakult ki Kína négy nagy folyója – a Hejlungcsiang északon; a Huang-ho (más néven Sárga-folyó) középen; a Csangcsiang (más néven Jangce) délen; valamint a Csucsiang (más néven Gyöngy-folyó) a déli határvidéken.

 


Réges-régen nem voltak Kínában sem folyók, sem tavak. Időnként eső öntözte meg a veteményeket, és az egyetlen nagy víz a Keleti-tenger volt. Akkoriban ebben a tengerben lakott a négy kínai sárkánykirály: a Fekete Sárkány, a Hosszú Sárkány, a Gyöngy Sárkány, valamint a Sárga Sárkány (ez utóbbi ajándékozta később Fu-Hszi császárnak az írás titkát). Mindegyik sárkány – mint minden más a Földön – a Jáde-császár alattvalója volt, akit az Ég apjának, vagy Jáde augusztusi megjelenésének is tartottak. Égi palotájában élt udvarával, magasan a felhők felett, és onnan figyelte a világot.
Egy nap a négy sárkánykirály felszállt a tengerből, hogy repkedjen egy kicsit, amikor a Gyöngy Sárkánynak hirtelen feltűnt, hogy a Földön nincs minden rendben. A hosszúra nyúlt aszály miatt minden ember lesoványodott, a vetemények pedig elsárgultak. A Gyöngy Sárkány azt látta, hogy az emberek gyümölcsöt, süteményt és egyéb áldozatokat ajánlanak fel a Jáde-császárnak, és folyamatosan imádkoznak.
- Ó, nagy Jáde-császár! – fohászkodott egy különösen sovány asszony, aki hátán kicsi gyermekét hordozta – Kérlek, küldj nekünk esőt, hogy rizst tudjunk termeszteni a gyermekeinknek!
A Gyöngy Sárkány tájékoztatta a többi sárkánykirályt, akiket mélységesen meghatott az emberek sorsa.
- Ezek a szegény emberek minden bizonnyal elpusztulnak, ha nem esik eső hamarosan! – kiáltotta a Sárga Sárkány.
- Azonnal segítséget kell kérnünk a Jáde-császártól – javasolta a Hosszú Sárkány.
Így hát mind a négy sárkány felkerekedett, hogy meglátogassa a Jáde-császárt mennyei palotájában.
Jáde-császár nem örült annak, hogy felbukkant palotájában a négy sárkánykirály – éppen kellemes tündérmuzsikát hallgatott.
A Hosszú Sárkány előrelépett, és így szólt.
- Felség, könyörgöm, gyorsan küldj esőt az embereknek, mert gabonájuk fonnyad és haldoklik a földeken.
A Jáde-császár legszívesebben visszatért volna a csodálatos muzsikához, ezért úgy tett, mint aki beleegyezik a Hosszú Sárkány kérésébe.
- Rendben van – felelte – menjetek vissza a Földre, és holnap küldök majd esőt.
A négy sárkánykirály elégedetten tért vissza a Földre. Ám eltelt két hét, és egy csepp nem sok, annyi eső sem esett. Az emberek olyan éhesek voltak, hogy füvet és gyökereket ettek.
A négy sárkánykirály nagyon sajnálta őket, mert rájöttek, hogy a Jáde-császár ügyet se vet Kínára. Nekik kellet megoldást találni a gondokra. Eltöprengtek azon, hogy mit tehetnének, majd végül a Hosszú Sárkány pillantása a Keleti-tengerre tévedt, és eszébe jutott egy ötlet.
- Olyan sok víz van a tengerben, ahol mi élünk – mondta, - Azzal a vízzel segíthetnénk az embereken, felvihetnénk belőle az égbe, és esőcseppekként fújhatnánk vissza!
A három másik sárkánynak is tetszet az ötlet, csak attól tartottak, hogy a Jáde-császár meg fog haragudni, ha kiderül, hogy az engedéje nélkül segítettek az embereken.
- Én hajlandó vagyok magamra vonni a Jáde-császár haragját – jelentette ki a Sárga Sárkány.
- Én is – bólogatott a Fekete és Gyöngy Sárkány – Mindenáron segítenünk kell az embereken.
A négy sárkánykirály elindult hát a tengerekhez, szájukba vizet vettek, majd mennydörgő hanggal kísérve a szárazföld felé repültek, és eláztatták a földeket. Az emberek nagyon megörültek a várva várt esőnek, kitódultak a földekre és táncra perdültek.
A rizs, a búza és a cirok hamarosan sokkal egészségesebbnek tűnt. A tenger istene azonban figyelte a négy sárkánykirály mesterkedését, és jelentette a Jáde-császárnak.
A Jáde-császár éktelen haragra gerjedt, amiért a négy sárkány az ő engedélye nélkül cselekedett. Hívatta mennyei tábornokait és csapatait, hogy tartóztassák le a sárkánykirályokat, akiket hamarosan a Jáde-császár mennyei palotájába hurcoltak.
- Hozz nekem négy hegyet! – parancsolta a Jáde-császár a Hegyistennek. – Ez a négy sárkány soha többé nem szabadulhat ki, hogy ellenszegüljön az akaratomnak!
A Hegyisten magához gyűjtött hát négy hegyet, és mindegyik sárkányra dobott egyet, Kína négy különböző vidékén.

 

A történet azonban nem ér itt véget, mert mind a négy sárkány elhatározta, hogy nem hagyják, hogy az emberek még egyszer víz nélkül maradjanak. Folyóvá változtak, belőlük lett Kína első négy folyója, amely a négy hegységben ered. A Fekete Sárkány lett a Hejlungcsiang északon, a Sárga Sárkány lett a Huang-ho, azaz Sárga-folyó középen, a Hosszú Sárkány lett a Csangcsiang, azaz Jangce délen, a Gyöngy Sárkány pedig a Csucsiang, azaz Gyöngy-folyó a déli határvidéken. Ez a négy folyó még ma is hömpölyög Kínában.