Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A sárkányvarázslat alapjai

 

A varázslat mindig is bizonytalan része volt a sárkánytannak – a legtöbb komoly sárkánytudós kételkedik a varázslatok hatásában, és egyenesen veszélyesnek tartja a varázsigéket. Mivel azonban a varázslat fontos része a sárkányok legendáinak (ha a tudománynak nem is), leírom, hogyan lehet elkészíteni egy egyszerű talizmánt. Talizmánokat és amuletteket évezredek óta használnak az emberek védekezésre vagy támadásra, vagy időnként – a sárkányok ellenkezésével nem törődve – arra, hogy a sárkányokat csalogassanak magukhoz.

 

Merlin Mester ősi és mesés hírű talizmánja, amelyet Gildas Magnus szerzetes írt le Ars Draconis című munkájában 1465-ben.

 

 

 

 Zuhogofax, a viking háborús amulett, amely képes kőzáport zúdítani a szerencsétlen áldozatokra. Nem csoda, hogy a sárkányok sok-sok évvel ezelőtt elkobozták. Állítólag égi kőből készült – azaz meteorból, amely az űrből hullott a Földre.

 

 

Az amulettekhez nem tartozik varázsige, a talizmánok viszont gyakran csak egy varázsige pontos elismétlése után hatásosak.

 

 Az úgynevezett szerencsés sárkány amulett, amit a hiszékenyeknek árulnak. Nagyobb szerencséje van annak, akinek nem kerül a kezébe.

 

 

 

 Abramerlin sárkányhívó talizmánja

 

 Szükséges hozzá: egy 15 cm átmérőjű, nyolcszögletű vaslap, egy könnycsepp alakúra csiszolt gyémánt, valamint aranylapok a díszítéshez.

 Elkészítése: Vonjuk be a vaslapot aranylapokkal. Egy vaskapocs segítségével rögzítsük a gyémántot egy rúdra, majd a rudat dugjuk át a lyukon úgy, hogy a gyémánt forogni tudjon. Véssük bele a nyolc legfontosabb sárkányfaj képét a lapra úgy, ahogyan az ábrán látjuk. Majd rúnákkal írjuk fel a varázsigét a gyémánt köré.